Megint csak technikai okok miatt egy kicsit el vagyok csúszva a blogolással, de az is igaz, hogy a konferencia második napján kora délután már úgy sem könnyű követni a fejleményeket, hogy már csak két helyszínen zajlanak az előadások. Későn feküdtünk le ugye, és az Internet Hungary mindig hatalmas információs és networking-overload, amiben ügyesen kell navigálni, ha akarom is tolni a kontentot. Ami a technikai kihívásokat illeti, Molnár Melinda saved my life, kölcsönvettem a MacBook Próját a postoláshoz, amin működik a mobilnetem, ugyanis a sticket a blogoláshoz hozott netbookon nem sikerült beüzemelni. A konferenciawifit lehet, hogy szidtam is már… +1, hogy a Macen tudok is gépelni, mert normális billentyűzete van, cserébe konnektorfüggő lettem.
Térjünk visssza a tárgyra: szerdán több előadás és kerekasztal is foglalkozott a hagyományos médiával. Hagyományos, értsd mint sajtó és üzleti alapon működő tartalomszolgáltatók, akiket mostanában még mindig fenyeget/befolyásol a közösségi média, meg az, hogy apadnak a bevételeik.
Nagy érdeklődéssel hallgattam reggel Carlo Campos spanyol médiafutorológust, aki szerint a tabletek sem ölik meg a hagyományos sajtót, mint ahogy a DVD sem ölte meg a mozit. Campos hosszan fejtegette, hogy milyen technológiai, tartalomszerkesztési követelményeknek kell megfelelnie egy hagyományos médiumnak ma ahhoz, hogy versenyképes lehessen: mutogatott igényesen szerkesztett, nagyképes tartalomra alapozó tabloidokat, iPad appokat, és azt, hogyan kell átszervezni egy newsroomot ahhoz, hogy a multiformátumot nyomatni lehessen.
Ez nem új dolog, én erről már 10 éve hallottam a televíziós újságíróktól: bizonyára nem olcsó dolog, hogy olyan központi newsroomot kell üzemeltetni, ahol az agyközpontot, a fő newdesket körbeülő szakemberek párhuzamosan dolgoznak tévére, sms-re, wapra, újabban pedig netre, iPad-appra és így tovább. Campos is a tévét hozta fel példaként: a mai médiaüzemeknek el kell választaniuk egymástól a input és az output folyamatot. Ehhez tapasztalataim szerint nem csak drága newsroom-átépítés kell, hanem baromi jó szerkesztők is, és főleg, amit a spanyol mondott: minden 5 újságíróra kellene, hogy jusson egy fejlesztő. Volt még egy fontos kulccsszó: a szerkesztőségeknek is folyamatos bétában kell lenniük. (Persze ez sok helyen megvan, csak nem éppen a szó jó értelmében…)
Megvalósul ez egyhamar a hazai médiában? Aligha.
A szakértő természetesen kitért arra is, hogyan lesz pénz az egészből. Szerinte nem az a kérdés, hogy kérhetünk-e pénzt bizonyos tartalmakért, nem így kell felfogni a dolgot. Nem lehet csak úgy fizetőssé tenni valamit, hanem meg kell találni benne az eladható értékeket, amiket a felhasználók hajlandók megfizetni. Erre konkrét példát kimondottan az online-ban már nem mondott el, és itt kicsit bullshitbe folyt a bulletpointos felsorolás a szempontokról, hogy mi alapján kell kiválogatni az olvasónak és a hirdetőnek értékkel bíró elemeket, amiket nekik el lehet adni.
A koncepció azért talán érthető: mindenki találja meg a saját médiatermékében azt, ami a jelenlegi médiabőségben ritkaságnak, egyedinek számít. Például az egyedi tartalom (exkluzivitás?), a látványos tálalás, vagy valami nagyon-nagyon hasznos, brandelt kontent. A Google-nél hozott egy példát: ugyan a kereső minden szolgáltatását ingyen adja az átlag usernek, nagyon komoly tőkét jelent a saját algoritmusa, a keresőszavak pedig, amelyekre érdemes hirdetni, bizony korlátozott számban állnak rendelkezésre, és ezekért komoly licitek zajlanak.
Fel van adva tehát a lecke, tisztelt kiadók, médiacégek, lehet ötletelni, mire érdemes árcímkét biggyeszteni a saját termékek sokrétű elemei közül. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hazai, árérzékeny piacon még lehetnek ezzel nehézségek, de legalább hallottam egy olyan előadást, amelyiken érdemben szó volt arról, hogyan lehet bevételt kipréselni a netes tartalmakból.
A magyar realitás
Ezt követően volt két kerekasztal hazai médiacégekkel, amiből sajnos csak a másodikat csíptem el, főleg azért, mert Balázs (Weyer) is ott volt az Origótól. A címe az volt, hogy A médiából vagy egymástól, és ennek alapján azt hittem, arról szól, hogy a közösségi média milyen hatással van a hagyományosra, átveszi-e a szerepét, de inkább itt is az online sajtó vs. offline (print, tévé) viszonyáról volt szó.
Csak néhány fontos gondolat ragadt meg a témában: az online médiával még mindig viszonylag kevés időt töltenek az emberek, a magyar piac nem csak hogy kicsi, de Uj Péter szerint egyenesen nincs, mivel irreális, hogy még most is milliárdos külső tőkét kell önteni a legnagyobb portálokba is, Balázs szerint pedig a következő nagy ugrás(unk) az lesz, hogy a mobilon is megegyezik majd minden tartalom a webessel. (Ezt azért írom T/1-ben, mert jelenleg ezen dolgozik az Origo, aminek eddig külön mobilos felülete volt. Nyilván a smartphone-előretörés változtatta meg a felállást…)
Itt is szó volt arról, hogy szinergia kell, meg különböző platformokra, eszközökre kell vinni a tartalmat, de az is elhangyzott, hogy a Facebook és a Google rengeteg pénzt visz ki a hazai hirdetési piacról, aminek a nagy online médiacégek látják nagyon erősen a kárát. UP szerint az “agyatlan facebookos nyomulás” sokakat ki is nyírhat, ezt nem részletezte, de gondolom arról lehet szó, hogy pusziért odaadják a tartalmaikat a mindent magába szippantó FB-nek, pénz meg közvetlenül nem jön belőle vissza, hiszen bukják a médiafelületeiket is.
A bejegyzés létrehozását az Adaptive Media egy üveg ásványvízzel támogatta, csillag kacsint csillag. BTW hatalmas sivatag az Internet Hungary, nem csak este lehetetlen innivalóhoz jutni, de nap közben sem itatnak eleget ingyen: reggel kb. egy óra alatt elfogyott a szervezők által biztosított ingyenes üdítő, és az ebédhez is csak egy ücsi jár ingyér. Újságíró vagyok, na, ilyenekért nem szeretek fizetni.
Utolsó kommentek